Ebben a bejegyzésben újabb, általam kevésbé ismert verses meséket találtok Móricz Zsigmondtól. Jó tanulást és jó mesedélutánt!
Disznók az esőben
Perzsel a nap, meleg a nyár,
kinn a mezőn a disznónyáj.
Vígan túrják fel a tallót,
soha jobb dolguk még nem vót.
De csak felleg kerekedik,
nagy zivatar közeledik,
dörög az ég, eső meg jég,
mintha dézsából öntenék.
Megrémült a disznók hada,
fényes délben vágtat haza.
Mind rémülten karikázik,
az új ruha meg elázik.
Van visítás, van sivítás,
jaj, iszonyú a megázás,
míg a falun végigérnek,
egyre kurrognak a vének:
"...Hogyha én ezt tudtam vóna,
köpönyeget hoztam vóna!"
Rásír a sok kismalac is:
"Én is, én is, én is, én is!"
Úgy berontnak a kapuba,
aki ott áll az útjokba,
köszönni sem ér rá nekik,
mint a semmit, úgy fellökik!
Galamb, réce meg a lúd
Az volt egyszer bajos élet,
hogy a vizek kiszáradtak,
a folyóból mind kötél lett,
patakokból csepűmadzag,
fától fáig - hegytől hegyig
kifeszíték egytől egyig
S mint szárító kötelekre
teregették föl ezekre
a tengerek lepedőit,
tavak, tócsák kis kendőit,
így szárítják, így bizony,
a sok vizet a napon.
No, mit tegyen szegény galamb,
hát még a lúd, meg a réce!
Összefognak, ők nem fognak
szomjan halni csak azért se,
elmennek ők világ végre,
míg inni nem kapnak végre.
Réce, liba, kéz a kézben,
billeg-ballag az útfélen.
Búgó galamb föntről kutat
tavat, folyót, forrást, kutat.
Mennek, mennek világ végre.
Hát a galamb így szól végre:
"Nem hal szomjan, aki jámbor,
hogy víz nincs, van bor, van bor!"
No megörül a kacsa:
"Csak a csapra, csak a csapra!"
A liba is rávijjog:
I-i-igyu-unk, i-i-gyunk!"
S úton talált hordó bort
csapolták, míg benne volt.
Addig örülgettenek,
végre be is csíptenek.
Jókedvüknek nincs határa -
ezért van az, hogy ha már ma
jókedvüknek jöttét látják,
"Amit akkor" - azt kiáltják.
A kismalac és a farkasok
Van egy erdő, erdőháton
benne tisztás az írtáson,
hóba rakva rajta kis ház,
kismalac itt telel-tanyáz.
benne tisztás az írtáson,
hóba rakva rajta kis ház,
kismalac itt telel-tanyáz.
Kicsi fejsze csitteg-csattog,
bükkfa lángja pitteg-pattog,
fazékban víz rityeg-rotyog,
ajtón farkas kipeg-kopog.
-Hej,kismalac,dideregve
kunyorálok, hogy eressz be!
- Bizony nem én, mert megeszel!
- Rólam ilyet fel hogy teszel?
Csak kunyorál, csak ígérget:
- Csak egy lábom engedd, kérlek!
- Jó! - gondolja a kismalac. -
Megbánod, ha kinn nem maradsz.
Zsákot kerít, vizet forral,
s ajtóhoz áll hamis orral.
- Hát ha épp ez a vágyódásod,
dugd be egyik hátsó lábod!
Farkas-barkas örül nagyon,
- Jaj, bent be jó meleg vagyon!
Ereszd be még csak egy lábom!
Szól a malac:" No nem bánom."
- Én két lábom, boldog részem,
örülj, vígadj, jól vagy, érzem.
Első lábom, jaj a hóban...
Szól a malac: " Dugd be gyorsan!"
- Három lábom, ha behagyod,
negyedik miért szenved fagyot?
- Jól van, dugd be mind a négyet!
( zsákba faroltatlak téged )
- Ó négy lábam, úrrá lettél,
ó, én fejem, kinn rekettél!
Jóért jót várj, kicsi malac,
meglásd, mi lesz, hogyha behagysz.
- Jó, gyere be, gyer' a házba,
gyer' aházba, gyer' a zsákba!...
Zsákbabúvót be is köti,
forró vízzel megöntözi.
Bezzeg a ház meleg nagyon,
had hűsöljön kint a fagyon.
Kicipeli farkas komát,
ki végre kirágja magát.
Kopasz farkas világgá ment,
nem mond a dologra áment.
Fut, fárad és verbuvál,
sereggel jön vissza már.
Mint az árvíz jön a falka,
kopasz vezér szóval tartja.
A kismalac hej látja már:
- A nyakamon van a tatár.
Hamar egy nagy fára szalad,
farkasfalka a fa alatt;
hogy vegyék le, hegyin-hátán
kapaszkodnak egymás vállán.
Száz farkasnak egy a híja,
lent a kopasz alig bírja;
bár az ina majd megszakad,
kismalactól távol marad.
A kismalac hőköl, haj-haj,
mi lesz vele, itt van a baj!
Csak lekiált hát a gaznak:
- Forró vizet a kopasznak!
No, a kopasz holtra vált,
úgy kiugrott, meg sem állt.
Meg sem állott, elszaladt,
a sok farkas leszakadt.
Nyaka törött mind ahánynak,
malacot sem öli bánat.
Ma is göcög-kacag rajt,
ma is él, ha meg nem halt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése