Miközben vadásszuk a lakásban a porcicákat, vagy számoljuk a foltokat a ruhácskán, esetleg a lyukakat apa zokniján, Varró Dani jóvoltából megismerkedhetünk Szösz nénével, Pali kalózzal és nem utolsósorban a kék szemű daliás Luk gróffal.
SZÖSZ NÉNE
Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
ott ül a teraszán Szösz néne.
Ott ül a teraszán
vénkora tavaszán,
néha kiújul a köszvénye.
Ott ül dudorászva egy ósdi hokedlin,
szimatol körülötte az öszvére,
hogyhogy sohasem tetszik berekedni
a nagy dudolásban, Szösz néne?
Hogyhogy a köszvény,
hogyhogy az öszvér
nem szegi kedvét, Szösz néne?
Hát, tudjátok, ez úgy van, gyerekek,
nálam csupa szösz az asztal, a kerevet,
csupa szösz a tévé, csupa szösz a telefon,
szösz van a padlón, csempén, plafonon,
szösz van a hokedlin, szösz van a nokedlin,
szösz van a hajamon, a fülemen, a szöszömön,
öszvér, köszvény, semmi se búsít,
nem szegi semmi se kedvem, köszönöm.
Futnak a Takarítók a teraszhoz,
sipitoznak máris: „Szösz néne,
Csupa szösz a függöny, csupa szösz az abrosz,
nem lesz ennek rossz vége?
Csupa szösz a nyugdíj, csupa szösz a TAJ-szám,
szösz van a porcica kunkori bajszán,
szösztelenítsünk, portalanítsunk,
föltakarítsunk, Szösz néne?"
Fönt a Maszat-hegy legtetején,
ahol érik a Bajuszos Pöszméte,
és ahol sose voltunk még, te meg én,
dudorászik a teraszon Szösz néne:
„Szösztelenítés, portalanítás,
föltakarítás? Kösz, még ne."
PALI KALÓZ
Túl a Maszat-hegyen, hol víz nincs,
s megárthat egy kicsinyke dózis,
ott élt a híres Paca cár,
s ott élt a jó Pali kalóz is.
Pali kalóz, Pali kalóz,
széllel szembe sose hajózz!
Vigyázz, magasra csap az ár!
Árboc törik, vitorla reccsen,
csíkos trikódra tinta freccsen,
bekebelez a Paca cár!
Jöhet az ár, árboc recseghet,
trikómra tinta is frecseghet,
hiába minden hacacáré,
mégsem leszek a Paca cáré!
A KÉK SZEMŰ DALIÁS LUK GRÓF
Nekivágott hajdan a Zoknimezőknek
A kék szemű daliás Luk gróf,
Szakálla réz volt, orra arany,
És a két füle mazsolás kuglóf.
Aki látta, legyintett: "Persze , turista!"
Hiába kotyogta Karádi Juliska:
"Jobb lesz, ha vigyáztok, huncut gyerek ám
Ez a kék szemű daliás Luk gróf!"
És a háta mögött sutyorogtak a lányok
(A sok vihogó szöszi főleg),
Hisz kék szeme és kuglóf füle volt,
És megbabonázta ez őket.
"Juj, csillog az orra" mondták, "de muriska!",
Hiába jajongta Karádi Juliska:
"Hajajaj, hajajaj, ha a gróf odaér,
Jaj akkor a Zoknimezőknek!"
És a gróf csak ment, ha esett, ha fújt,
A kravátlija már csupa víz volt,
Süvített körülötte a Tűfoki Szél,
Mi a Zoknimezők fele visz port,
Arany orra miatt mondták neki sokszor:
"Gróf úr, ha lehet, óvakodjon a boksztól",
A szakállát megbongatta ilyenkor,
És angolosan tovaiszkolt.
És a gróf átkelt a Hering Szoroson,
Meg a Burgonyapufferi Sziklán,
Köd volt a kalapja, cipője avar,
És a hózentrágere villám,
A Maszat-hegy alatt kimerülve, kövéren
Lepihent kicsinyég a Piszokfa tövében
Süttetni hasát a nap sugarán,
Bólongni bölömbika-trillán.
Végül elérte a Zoknimezőket
A kék szemű daliás Luk gróf,
S elkezdett rágni vadul - foga bronz volt
(A két füle mazsolás kuglóf),
S hogy majd az egészet kirágta lyukasra,
Így szólt somolyogva Karádi Juliska:
"Ugye megmondtam? Huncut gyerek ám
Ez a kék szemű, daliás Luk gróf."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése